A HR-funkció évtizedek óta küzd az elismerésért és a stratégiai befolyásért – mégis, amikor döntéshozatali helyzetbe kerül, sok HR-vezető visszalép. A „Réarmer la DRH" koncepció erre a paradoxonra mutat rá: a HR-nek nem több erőforrásra vagy mandátumra van szüksége, hanem arra, hogy tudatosan vállalja a hatalom gyakorlásával járó kényelmetlenséget.
A gondolat lényege, hogy a HR-igazgatók (CHRO-k) rendszeresen rendelkeznek olyan információval és rálátással, amely alapján képesek lennének érdemi döntéseket kezdeményezni – a szervezeti kultúráról, a tehetségmenedzsmentről, a vezető-fejlesztésről. Mégis sokan inkább tanácsadói szerepben maradnak, ahelyett hogy a boardroom-ban aktívan képviselnék álláspontjukat és vállalnák a konfrontációt.
HR-szemszögből ez egzisztenciális kérdés. Egy olyan üzleti környezetben, ahol az ember egyre inkább a legfontosabb stratégiai tőke, a HR-nek nem kiszolgáló, hanem alakító szerepet kell betöltenie. Ez azt jelenti: bevállalni a nehéz kérdéseket a vezetői értekezleteken, képviselni a munkavállalók érdekeit akkor is, ha az kényelmetlen – és végre döntéseket hozni, ne csak ajánlásokat tenni.
