Az Egyesült Királyságban az elmúlt öt év leggyorsabb ütemében emelkednek az állásvesztések, ami komoly nyomás alá helyezi a HR csapatokat. A gazdasági bizonytalanság és a növekvő munkaerőköltségek miatt egyre több vállalat kényszerül létszámleépítésre, és a HR feladata, hogy ezt ne pusztán folyamatként, hanem emberi eseményként kezelje. A szakemberek most hangosan kérdezik: hogyan lehet méltósággal lebonyolítani valamit, ami alapvetően fájdalmas?
A szakértők egyértelműek: a leépítés módja ugyanolyan sokat nyom a latban, mint maga a döntés. Az érintett munkavállalókkal személyes, átlátható kommunikáció szükséges – a sablonos értesítők és a hideg meetingek hosszú távon mérgezik a maradó dolgozók elkötelezettségét is. A túlélő szindróma valós jelenség: aki marad, figyeli, hogyan bántak a távozókkal, és ebből von le következtetéseket a saját jövőjére vonatkozóan.
HR-szemszögből a humánus leépítés nem luxus, hanem stratégiai befektetés. Aki most empatikusan kommunikál, átlátható folyamatokat épít és outplacementet kínál, az védi a munkáltatói márkát és a belső bizalmat is. A leépítés utáni időszak szervezeti kultúrája szinte mindig tükrözi, hogyan zajlott maga a folyamat – ez a HR-es valódi hatásterülete.
