Miért teljesítenek egyes csapatok messze a képességeik látszólagos határán túl, miközben mások – azonos tehetséggel – középszerűek maradnak? Ron Friedman pszichológus, a csapatteljesítmény kutatója szerint a válasz nem a tagok egyéni képességeiben, hanem a közöttük zajló interakciókban keresendő. A HBR-podcastban Friedman lebontja a szupercsapatok anatómiáját.
A kutatások szerint a kiemelkedő csapatokban három tényező jelenik meg következetesen: a pszichológiai biztonság magas szintje, az egyértelmű szerepek és a konfliktust nem kerülő, de konstruktív vitakultúra. A szupercsapatok nem véletlenül lesznek azzá – a csoport tudatosan és rendszeresen dolgozik az együttműködési normákon. Ráadásul a legjobb csapatok jellemzően nem homogének: a nézőpontok sokfélesége élesebb gondolkodást és jobb döntéshozatalt eredményez.
HR-szemszögből a csapatfejlesztés nem opcionális befektetés – ez az egyik legközvetlenebb út a szervezeti teljesítmény növeléséhez. A tehetségmenedzsment stratégiának nem csak az egyénre, hanem a csapatdinamikára is fókuszálnia kell. A pszichológiai biztonság nem automatikusan alakul ki: tudatos facilitációt, rendszeres visszajelzési struktúrát és olyan vezetőt igényel, aki modellezi a kívánt viselkedést. Ha a szervezet szupercsapatokat akar, először meg kell értenie, mi zajlik a jól teljesítő csapatok hétköznapjaiban.
