A munkavállalók fejlődési igénye nem újkeletű, de az elvárás és a valóság közötti szakadék egyre szélesebb. Friss adatok szerint a dolgozók többsége aktívan keresi a készségfejlesztési lehetőségeket, és egyre többen jelölik meg a képzés hiányát mint az egyik fő okot, amiért munkahelyet váltanának. A munkáltatók azonban nem reagálnak erre az igényre kellő sebességgel.
A kutatások rávilágítanak egy különösen aggasztó mintázatra: az iskolai végzettség egyre erősebbebb előrejelzője annak, ki kap tréninget és ki nem. A felsőfokú végzettségűek nagyobb valószínűséggel részesülnek vállalati képzésben, miközben az alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalók – akiknek a technológiai változások és automatizálás miatt a legtöbbet kellene fejlődniük – rendszeresen kiesnek a fejlesztési programokból. Ez egy ördögi kör, amelyet a legtöbb szervezet nem kezel tudatosan.
A HR számára ez egyértelmű beavatkozási pontot jelöl: a képzési stratégiát nem lehet top-down, egyforma sablonokkal megoldani. Demokratizált tanulási ökoszisztémára van szükség, amelyben a mikroképzések, az on-the-job learning és a mentorprogramok egyaránt elérhetők a szervezet minden szintjén. Az a munkáltató, aki ezt valóban megoldja, nemcsak az elkötelezettséget növeli, hanem tartós versenyelőnyre tesz szert a tehetségmenedzsmentben is.
