A globális nemi bérrés csökkenése szinte megállt: 2018 óta mindössze 2 százalékponttal mérséklődött a különbség a férfiak és nők átlagkeresete között. A legfrissebb adatok szerint a nők világszerte átlagosan 18 százalékkal keresnek kevesebbet, mint férfi kollégáik – és ez az arány az iparágak, régiók és végzettségi szintek széles körében megfigyelhető. A „nem elég" összegzés, amellyel a kutatók az eredményt jellemzik, egyszerre diagnózis és figyelmeztetés.
A lassú előrehaladás mögött több strukturális tényező húzódik meg. A nők felülreprezentáltak az alacsonyabb bérű szektorokban, és alulreprezentáltak a vezető pozíciókban. A gyermekvállalás miatti karriermegszakítások tartós bérhátrányt okoznak – ezt nevezi a szakirodalom „anyasági büntetésnek." Emellett a tárgyalási dinamikák és a szervezeti kultúra is konzerválja az egyenlőtlenségeket, még ott is, ahol formálisan létezik egyenlő bérezési politika.
HR-vezetők számára az adatok egyértelmű üzenetet hordoznak: az önkéntes vállalati kezdeményezések önmagukban nem elegendők. A bértranszparencia szabályozási kényszere egyre több országban megjelenik – aki előre lép, az versenyelőnyre tehet szert a tehetségek megszerzésében. A rendszeres bérelemzés, a promóciós döntések átvilágítása és a tudatos vezetőképzés együttesen hozhat érdemi változást. A bérrés nemcsak igazságossági, hanem üzleti teljesítménykérdés is.
