A toborzási piac egyensúlya megbomlott: a munkát keresők egyre ügyesebben használják a MI-t önéletrajzok optimalizálására, motivációs levelek megírására és az állásinterjúkra való felkészülésre – miközben a munkáltatók nagy része még mindig hagyományos eszközökkel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a HR-csapatok egyre nehezebben tudják megítélni, mit lát valójában a jelölt és mit a MI.
A szabályozási környezet ugyanakkor jelentősen behatárolja, hogy a munkáltatók hogyan alkalmazhatják a MI-t a saját toborzási folyamataikban. Az EU MI-rendelet értelmében az érzelemfelismerő technológiák alkalmazása munkaerő-felvételi kontextusban tilos. A MI-alapú döntéstámogató eszközöket kötelező jelölni, és ha azok magas kockázatú kategóriába esnek, szigorú megfelelési követelményeket kell teljesíteni. Németországban ráadásul az üzemi tanács bevonása sem megkerülhető: a MI-eszközök bevezetése előtt kötelező az együttdöntési jog gyakorlása.
HR-szemszögből a verseny kettős fronton zajlik. Egyrészt a munkáltatóknak fel kell zárkózniuk a MI-használatban, hogy hatékonyabban szűrhessék és értékelhessék a jelölteket. Másrészt a megfelelési keretet komolyan kell venni – egy rosszul bevezetett MI-eszköz jogi kockázatot, munkavállalói bizalomvesztést és reputációs kárt egyaránt okozhat. A rugalmas munkavégzés és a digitális toborzás összekapcsolása csak átgondolt, szabálykövetó megközelítéssel működik.