Az esport-ipar közkeletű képe még mindig a profi játékosokról szól, miközben a háttérben dolgozók száma és szerepkörök sokfélesége gyorsan nő. Egy tornaszervező mást csinál, mint az eredményeket tudósító újságíró, vagy a játékon belüli kameranézeteket kiválasztó observer – mindhárman az esport körül dolgoznak, de teljesen különböző outputokat hoznak létre.
A szektorban megtalálhatók az eseménymenedzseri, marketing-, tartalomgyártói, adatelemzési és technikai operátori szerepkörök is. Ezek jó részét nem kell esport-specifikus háttérrel betölteni: egy tapasztalt rendezvényszervező vagy digitális marketinges gyorsan adaptálódhat. A toborzók számára az igazi feladat az, hogy az outputok és felelősségi körök alapján értékeljék a jelölteket – ne az iparági jártasság legyen az egyetlen belépési feltétel.
HR-szemszögből az esport egy feltörekvő, de már strukturált munkaerőpiac, amelyre érdemes tudatosan tekinteni. A tehetségmenedzsment szempontjából releváns kérdés: milyen transzferálható készségeket keresünk, és hogyan kommunikálunk egy olyan célcsoporttal, amely nem feltétlenül a hagyományos álláshirdetési csatornákon mozog? A szektorban szerzett tapasztalat mellé egyre inkább formális HR-folyamatokat is igényelnek a növekvő esport-szervezetek.
