A HR-szakma régóta küzd egy sajátos paradoxonnal: miközben a munkavállalói jólét legfőbb szószólóiként lépnek fel, saját mentális egészségükre alig jut figyelem. Egy friss, nagymintás brit kutatás most számszerűsíti ezt a problémát. Az eredmények szerint a HR-csapatok tagjai szignifikánsan magasabb szintű pszichológiai terhelésről számolnak be, mint a szervezetek átlaga, és csupán töredékük érzi, hogy vezetői szinten is észreveszik ezt.
A kutatás rámutat a terhelés fő forrásaira: a szünet nélküli változásmenedzsment, a szervezeti konfliktusok kezelése, az elbocsátási hullámok lebonyolítása és az egyre bővülő jogi megfelelési kötelezettségek mind hozzájárulnak a kiégés kockázatához. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az egyszemélyes HR-osztályok, ahol nincs kivel megbeszélni a nehéz döntéseket. A fluktuáció a HR-területen is emelkedik – és az elveszített szakmai tapasztalat pótlása nehéz és költséges.
A felsővezetésnek fel kell ismernie, hogy a HR nem egy korlátlanul igénybe vehető erőforrás. A szervezeti kultúra és a pszichológiai biztonság megteremtéséért felelős csapat csak akkor tud hatékonyan működni, ha ő maga is biztonságos és támogatott környezetben dolgozik. Ez konkrét lépéseket jelent: rendszeres check-in a HR-vezető és a CEO között, a munkaterhelés monitorozása, és tényleges hozzáférés a mentális egészség támogató szolgáltatásokhoz – nem csak papíron.
