A kisebb vállalatoknál a HR sokszor nem stratégiai funkció, hanem adminisztratív teher – amelyet általában valaki más is elvégez „mellette". Egy új ázsiai piaci jelentés rávilágít, hogy a kisvállalkozások nagy részében az úgynevezett „véletlenszerű HR-esek" végzik a személyzeti munkát: olyan kollégák, akik pénzügyesként, office managerként vagy operatív vezetőként kezdték, és egyszer csak megkapták a HR-felelősséget is – képzés és dedikált idő nélkül.
A riport szerint ezek a szervezetek nem tartják a HR-t üzleti szempontból fontosnak, ezért nem fektetnek bele. A következmények azonban hamar megjelennek: magas fluktuáció, hiányos onboarding, nem megfelelő teljesítményértékelési gyakorlat, és növekvő compliance-kockázat. A munkavállalók nem kapják meg azt a munkavállalói élményt, amit egy professzionális HR-funkció biztosítana – és előbb-utóbb ott hagyják a céget.
HR-szemszögből ez a jelenség két dolgot üzen. Egyrészt a kisvállalatoknak meg kell érteniük, hogy a HR nem luxus, hanem alapinfrastruktúra – különösen akkor, amikor a tehetségért folyó verseny egyre erősebb. Másrészt a HR-szakmának is van teendője: láthatóbbá kell tenni azt az értéket, amelyet egy tudatos, felkészült HR-funckió hoz – akár kis létszámú szervezetben is. A „véletlenszerű HR" kora lejárt.
