Egy brit kutatócsoport öt éven keresztül követte nyomon kettős karrierű párokat, és megvizsgálta, mi történik azokban a családokban, ahol az apa egyedül – az anya aktív közreműködése nélkül – tölti a szülői szabadság egy részét. Az eredmény meglepő és egyértelmű: ezek az apák tartósan aktívabb szerepet vállalnak a gyermekgondozásban, és munkavégzési szokásaikat is jobban igazítják a családi igényekhez.
A kutatás szerint a „solo parental leave" élménye alapvetően formálja át az apák gondolkodását a gondozói szerepről. Azok, akik egyedül feleltek egy csecsemőért akár néhány hétig is, nem csupán szimbolikusan „segítők" maradtak – hanem valódi egyenrangú gondozóvá váltak. Ez a váltás nem halványult el az évek során: a gyerekek iskolás korában is megmaradt a fokozottabb apai jelenlét. A rugalmas munkavégzés iránti igény szintén erősebbnek bizonyult ezeknél az apáknál.
HR-szemszögből az eredmények erős érvet jelentenek a szülői szabadság rugalmasabb, apák számára is valóban elérhető kialakítása mellett. Nem elég, hogy a szabályozás lehetővé teszi az apai szabadságot – a szervezeti kultúrának is aktívan támogatnia kell, hogy az apák valóban éljenek ezzel a lehetőséggel. Azok a munkahelyek, amelyek ezt megteszik, nemcsak a munkavállalói élményt javítják, hanem hosszú távon egyenlőbb tehermegosztást is elősegítenek a párok között.
