Kanadában az albertai fellebbviteli bíróság elutasította egy munkavállaló fellebbezését jogtalan elbocsátás ügyében. A döntés lényege: a bíróság nem fogadta el azt az érvelést, miszerint az elévülési idő felfüggesztésre kerülhetett volna a felfedezhetőség elve vagy a feltételezett munkáltatói csalás alapján. Az ítélet megerősíti, hogy az elévülési határidők szigorúan értelmezendők, és a munkavállalóknak időben kell jogi lépéseket tenniük.
A konkrét ügyben a munkavállaló azzal érvelt, hogy csak később szerzett tudomást az elbocsátás körülményeiről, illetve hogy a munkáltató megtévesztő magatartása megakadályozta a kereseti igény időben történő érvényesítését. A bíróság ezt az érvelést nem tartotta megalapozottnak: sem a felfedezhetőség elve, sem a feltételezett csalás nem indokolta az elévülési idő meghosszabbítását ebben az esetben.
HR-szemszögből ez az ítélet két fontos tanulságot hordoz. Egyrészt a munkavállalóknak – és az őket képviselő HR-szakembereknek – tisztában kell lenniük az elévülési határidőkkel, és nem szabad azokat rugalmasan kezelhetőnek tekinteni. Másrészt a munkáltatók számára ez megerősítő precedens: ha a belső folyamatok és dokumentáció rendben van, a jogi kockázat csökkenthető. A kanadai munkajogi környezet egyre precízebb határidő-tudatosságot vár el minden érintett féltől.
