A „botsitting" kifejezés gyorsan bekerült a HR-szakma szótárába – és nem véletlenül. Egy friss kutatás szerint a munkavállalók hetente átlagosan több mint 6 órát töltenek azzal, hogy az általuk használt AI-eszközök által generált tartalmakat ellenőrzik, javítják és validálják. Ez nagyjából annyi idő, amennyit magával az eredeti feladattal töltenek – ami alapjaiban kérdőjelezi meg az AI produktivitásnövelő hatását.
A jelenség hátterében több tényező áll. Egyrészt az AI-eszközök még nem elég megbízhatóak ahhoz, hogy a dolgozók vakon megbízzanak az outputban. Másrészt sok szervezetben hiányzik az a belső képzés és folyamattámogatás, amely segítené a hatékony AI-használatot. Harmadrészt a felelősség kérdése sem tisztázott: ha valami rosszul sül el, ki áll mögötte – az ember vagy a gép?
HR-szemszögből a botsitting egy figyelmeztető jel: az AI-bevezetés önmagában nem egyenlő a hatékonyság növekedésével. A valódi megtérüléshez a szervezeteknek be kell fektetniük az AI-kompetencia fejlesztésébe, egyértelmű használati irányelveket kell kidolgozniuk, és újra kell gondolniuk, hogy az egyes feladatokhoz valóban szükség van-e AI-ra. A technológia csak akkor hoz értéket, ha az emberek tudják, hogyan dolgozzanak vele – nem helyette.
