Sokáig úgy tűnt, hogy a mesterséges intelligencia okozta munkahely-kiszorítás elsősorban a fehérgalléros és fizikai munkavállalókat fenyegeti. Mostanra azonban egyértelművé vált: az AI-integráció a C-suite szintig gyűrűzik fel. Felsővezetők – köztük igazgatók és operatív vezetők – számolnak be arról, hogy az AI-alapú teljesítménymutatók egyre inkább meghatározzák a róluk alkotott képet a boardroomban.
A legfrissebb adatok szerint a felsővezetők jelentős hányada tart attól, hogy az AI-skálázási döntések körüli elvárások olyan mércét állítanak fel, amelyet emberi tempóban lehetetlen teljesíteni. Az AI-eszközök bevezetésének sebessége, az automatizálásból fakadó megtakarítások mértéke és a digitális transzformáció eredményei mind-mind a vezető személyes teljesítményeként jelennek meg – miközben ezek a folyamatok sokszor strukturális tényezőktől függnek, nem egyéni döntésektől.
A HR-szakma számára ez komoly következményeket hordoz. A tehetségmenedzsment és a leadership fejlesztés területén dolgozóknak újra kell gondolniuk, hogyan mérik a felsővezetői hatékonyságot az AI-korszakban. Ha a teljesítményértékelés kizárólag AI-outputokra épül, azzal a szervezetek egy új típusú kockázatot teremtenek: a short-term szemléletű, technológiavezérelt döntéshozatalt – az emberi ítélőképesség rovására.
