A globális gazdasági bizonytalanság és a lassabb felvételi aktivitás közepette egyre több szervezet helyezi az MI-re a stratégiai tétjeit. A logika csábító: ha az automatizáció növeli a hatékonyságot, akkor kevesebb emberrel is ugyanannyi – vagy több – munkát lehet elvégezni. A valóság azonban jóval összetettebb, és a HR-szakértők most hangosan figyelmeztetnek a leegyszerűsített gondolkodás veszélyeire.
A kutatások szerint az MI-alapú termelékenységnövekedés beérési ideje lényegesen hosszabb, mint ahogyan azt a vállalati döntéshozók kalkulálják. Eközben a létszámleépítések azonnali hatással járnak: tudás vész el, a megmaradó dolgozók terhelése nő, a szervezeti kultúra megsérül. Az a vállalat, amely most emberi kapacitást vált le technológiával, könnyen azon veheti észre magát, hogy a fellendülés pillanatában sem a munkaerő, sem a működő folyamatok nem állnak rendelkezésre.
HR-szemszögből a feladat kettős: egyrészt reális képet kell festeni a döntéshozóknak az MI valódi rövid távú korlátairól, másrészt olyan workforce-stratégiát kell építeni, amely nem az egyik vagy másik véglet – teljes automatizáció vs. status quo – mentén gondolkodik. A pszichológiai biztonság megőrzése, az átképzés és a transzparens kommunikáció most fontosabb, mint valaha.
