A felelősségvállalás az egyik leggyakrabban emlegetett, mégis legkevésbé megvalósított szervezeti érték. Az HBR elemzése szerint a probléma gyökere nem az egyénekben van, hanem abban, ahogy a szervezetek mérnek, jutalmaznak és kommunikálnak. Ha a rendszer a látható aktivitást díjazza a valódi eredmények helyett, az emberek racionálisan alkalmazkodnak ehhez.
A kutatások azt mutatják, hogy a valódi felelősségvállalás feltétele a pszichológiai biztonság: az embereknek hinniük kell abban, hogy hibázhatnak anélkül, hogy karrierjük veszélybe kerülne. Ahol ez hiányzik, ott a munkatársak önvédelmi üzemmódban működnek — fedezik a hátukat, nem kockáztatnak, és inkább a folyamatokra, mint az eredményekre koncentrálnak. Ez a szervezeti kultúra lassú, de biztos mérgezése.
HR-szempontból a cikk üzenete egyértelmű: a felelősségvállalást nem lehet előírni, csak megteremteni a feltételeit. A vezető feladata, hogy olyan környezetet építsen, ahol az emberek belső motivációból vállalnak felelősséget — nem félelemből, hanem azonosulásból. Ez a tehetségmenedzsment és a teljesítményértékelés átalakításával kezdődik, és a napi vezetői viselkedéssel teljesedik ki.
