A Stelco acélipari vállalat bejelentett tömeges leépítése nyílt konfrontációt váltott ki az ottawai kormány és a cég amerikai tulajdonosa között. Mark Carney miniszterelnök nyilvánosan szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a vállalatnak Kanadában törvényes foglalkoztatási kötelezettségei vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A cég vezérigazgatója ezzel szemben azt kommunikálta, hogy semmilyen anyagi támogatás nem változtathatott volna a leépítési döntésen.
A Stelco-ügy több mint egy vállalati átszervezés: politikai és munkajogi dimenziókat is felvet. Az érintett munkavállalók és szakszervezetek elárultnak érzik magukat, különösen azért, mert a döntés az amerikai tulajdonosváltást követően született. A kormány azt vizsgálja, hogy a cég betartotta-e a kanadai munkajog által előírt értesítési és konzultációs kötelezettségeket a tömeges elbocsátás előtt.
HR-szempontból ez az eset rámutat arra, hogy a külföldi tulajdonú vállalatoknál a helyi munkajogi megfelelés nem opcionális. A tömeges leépítések előtt kötelező a jogszabályban előírt előzetes értesítés, a munkavállalókkal való érdemi konzultáció és a szociális csomagok kidolgozása. Aki ezt megspórolja, nemcsak jogi kockázatot vállal, hanem a szervezeti hírnevet és a munkáltatói márkát is tartósan rombolja.
