A Marsh kutatóintézet friss jelentése rámutat egy ellentmondásra, amelyet sok szervezet nem ismer fel időben: minél magasabb valaki a hierarchiában, annál több AI-képzésben részesül – miközben az érdemi transzformáció az operatív szinteken dől el. Ez az aszimmetria nem csupán igazságossági kérdés, hanem üzleti probléma is, amely lassítja vagy akár megakasztja a digitális átalakulást.
A jelentés szerint azokban a vállalatokban, ahol az AI-képzés túlnyomórészt felsővezetői privilégium, a szervezet egésze „megrekedt transzformációban" van. A dolgozók napi szinten használhatnák az eszközöket, de sem a tudásuk, sem a bizalmuk nincs meg hozzá. A vezető látja a víziót, a munkavállaló viszont nem kapja meg az eszközöket – ez a rés egyre nagyobb lesz.
HR-szempontból ez egyértelmű feladatot jelent: az AI-kompetencia fejlesztését demokratizálni kell a szervezeten belül. A képzési stratégiának nem a hierarchiát, hanem a munkaköri relevanciát kell követnie. Azok a HR-csapatok, amelyek most dolgozzák ki a széles körű, szerepalapú AI-tréning programokat, nemcsak a transzformációt gyorsítják fel, hanem a munkavállalói élményt és az esélyegyenlőséget is erősítik egyszerre.