A Mercer legújabb bérfelmérése egyértelműen megmutatja: az egyenlő mértékű, mindenkire kiterjedő béremelés nem vált általánossá az amerikai munkaerőpiacon. A megkérdezett munkáltatóknak mindössze 4%-a alkalmazott ilyen „terítékes" megközelítést, amelyet a szakma találóan „peanut butter" módszernek nevez – utalva arra, ahogy a mogyoróvajat egyenletesen kenik szét a kenyéren.
A többség ezzel szemben teljesítményhez, pozícióhoz vagy piaci adatokhoz kötött, differenciált emeléseket adott. A vállalatok egyre inkább arra törekszenek, hogy a bérkeret a legnagyobb hozzájárulást nyújtó munkavállalókhoz kerüljön – ez különösen fontos egy olyan gazdasági környezetben, ahol a bérkiadásokat szoros kontroll alatt tartják. A Mercer adatai azt is jelzik, hogy a szervezetek tudatosabban tervezik a kompenzációs stratégiájukat, és ritkábban hoznak ad hoc döntéseket.
HR-szempontból ez a trend komoly üzenetet hordoz: a béremelés ma már nem egyszerű juttatás, hanem tehetségmegtartási és motivációs eszköz. Azok a szervezetek, amelyek képesek megindokolni és átláthatóan kommunikálni a differenciált emelési döntéseiket, erősebb munkavállalói bizalmat és elköteleződést építenek. A „mindenkinek ugyanannyit" logika helyett a precíziós kompenzáció kerül előtérbe.
