Yukon tartományban egy munkaügyi eset hívta fel a figyelmet arra, hogy a párkapcsolati erőszakot (intimate partner violence, IPV) elszenvedő munkavállalók törvényes szabadsághoz való joga a gyakorlatban komoly akadályokba ütközhet – különösen, ha a közvetlen vezető nem megfelelően kezeli a helyzetet. Az ügy középpontjában az állt, hogy a munkáltató mennyire volt köteles – és hajlandó – támogatni az érintett dolgozót a nehéz élethelyzetben.
Munkajogi szakértők szerint a kanadai jogszabályok ugyan minimumkövetelményeket határoznak meg a párkapcsolati erőszak miatti szabadság tekintetében, de a munkáltatóknak lehetőségük van ennél щедрebb szabályokat alkalmazni. A vizsgált eset rámutatott, hogy a vezető személyes elfogultsága – legyen az tudatos vagy öntudatlan – képes aláásni a munkavállalói jogokat, és súlyos pszichológiai károkat okozhat az amúgy is sérülékeny helyzetben lévő dolgozónak.
HR-szemszögből az eset több azonnali teendőt jelöl ki: a vezetők képzése a párkapcsolati erőszak felismerésére és empatikus kezelésére, egyértelmű belső szabályzat kialakítása az érintett szabadságtípusokra, és biztonságos bejelentési csatornák biztosítása. A pszichológiai biztonság nem absztrakt fogalom – konkrét vezetői viselkedésekben és HR-folyamatokban kell megnyilvánulnia, különösen akkor, amikor a munkavállaló a legsérülékenyebb.
