Az Indeed Hiring Lab friss elemzése szerint a munkáltatók tudatosan tartózkodnak attól, hogy magas fluktuációval jellemezhető munkakörökben képzési programokat indítsanak — attól tartva, hogy a betanított dolgozók hamarosan továbbállnak. Ez a logika azonban visszafelé sülhet el: a kutatás adatai azt mutatják, hogy a képzési lehetőség hiánya maga is az elvándorlás egyik fő oka.
Az elemzés rávilágít arra, hogy a munkáltatók által nyújtott képzés jelenleg inkább mélyíti, mintsem csökkenti a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket. Azok a munkavállalók jutnak fejlesztési lehetőséghez, akik már eleve stabilabb pozícióban vannak, míg a legkiszolgáltatottabb, legkönnyebben elveszíthető csoportok kimaradnak a programokból. Ez egy öngerjesztő spirált hoz létre: képzés nélkül nő a fluktuáció, a fluktuáció miatt pedig elmarad a képzés.
HR-szemszögből az üzenet egyértelmű: a tehetségmenedzsment stratégiának a magas kockázatúnak tartott munkavállalói csoportokat is be kell vonnia. A fejlesztési befektetés megtérülése nem csak a produktivitásban mérhető — a megtartási hatás sokszor meghaladja a toborzás és betanítás költségét. Aki ma lemond a képzésről a fluktuáció miatt, az holnap ugyanabba a fluktuációba fizet be újra és újra.
