A Hogan Assessments új kutatása éles feszültséget tárt fel a szervezeti előléptetési logika és a munkavállalói elvárások között. Az adatok szerint azok kerülnek vezetői pozícióba, akik jól teljesítenek a láthatóság, az önérvényesítés és a stratégiai gondolkodás terén — miközben a csapatok egészen más tulajdonságokat keresnek: meghallgatást, empátiát és következetes támogatást.
A kutatás szerint a szervezetek jellemzően az egyéni teljesítményt és a hierarchikus megfelelést jutalmazzák előléptetéssel, nem pedig a tényleges embervezetési képességeket. Ez azt eredményezi, hogy sok menedzser technikai szempontból kiváló, ám emberi oldalról gyenge vezető lesz — és a csapat ezt gyorsan megérzi. A jelenség különösen az első szintű vezetői rétegben szembetűnő, ahol a napi munkavállalói élményt a közvetlen felettes határozza meg.
HR-szemszögből ez az eredmény komoly kérdéseket vet fel a tehetségmenedzsment és az utódlástervezés módszertanáról. Ha a kiválasztási és előléptetési szempontok nem tükrözik azt, amit a szervezet valójában kultúraként hirdet, a pszichológiai biztonság és az elköteleződés sínyli meg. Érdemes felülvizsgálni a leadership assessment keretrendszereket, és bevonni a közvetlen beosztottak visszajelzését is az előléptetési döntésekbe — nem csak felfelé mérni a teljesítményt.
