Németországban a korai nyugdíjazás komoly pénzügyi következménnyel jár: minden évért, amellyel valaki hamarabb megy nyugdíjba, a törvényes nyugdíja 3,6 százalékkal csökken. Ez egy 3 évvel korábbi nyugdíjba vonulás esetén közel 11 százalékos végleges levonást jelent. A §187a SGB VI azonban egy legális és adókedvezményes utat kínál: a munkavállalók – akár munkáltatói támogatással – befizethetnek a törvényes nyugdíjbiztosításba, hogy ezt a levonást előre kompenzálják.
A mechanizmus lényege az úgynevezett Ausgleichszahlung, azaz kiegyenlítő befizetés. Ezt a munkavállalók saját forrásból vagy bérkonverzió útján teljesíthetik, és az összeg – bizonyos keretek között – adómentesen kezelhető. Ez különösen vonzó azoknak az 50 feletti munkavállalóknak, akik rugalmasan szeretnék tervezni a munkából való kilépésüket anélkül, hogy a nyugdíjuk drasztikusan csökkenjen. A munkáltatók számára ez egy mérhető értékű juttatás, amellyel differenciálhatják az 50+ korosztálynak szóló ajánlatukat.
HR-szempontból ez egy alulhasznált, de komoly megtartási eszköz. Az idősebb munkavállalók lojalitása és tudásátadási képessége felbecsülhetetlen – különösen most, amikor sok iparágban égető a tapasztalat hiánya. Aki beleépíti a §187a-alapú megoldást a juttatási csomagba, nemcsak egy konkrét pénzügyi problémát old meg, hanem jelzi is: itt az 50 feletti munkavállalók értékesek, nem feleslegesek.
