Egy volt Flock-alkalmazott keresetet nyújtott be a cég ellen, amelyben azt állítja, hogy a vállalat szervezeti kultúrája kifejezetten a nők rovására működő „fiúk klubja" volt. A panaszos szerint munkahelyi környezetét szisztematikus megaláztatás, kizárás és nemi alapú diszkrimináció jellemezte – mindez nem egyedi eset, hanem a cégkultúra szerves részeként működött.
A felperesnő elmondása szerint fordult a HR-osztályhoz, ahol megígérték neki, hogy vizsgálatot indítanak. A vizsgálat azonban nem hozott érdemi változást: a bántalmazás folytatódott, ő pedig végül elvesztette az állását. Ez a forgatókönyv – ahol a HR-folyamat látszólag elindul, de érdemi védelmet nem nyújt – sajnos nem egyedülálló jelenség a munkahelyi diszkriminációs perekben.
HR-szemszögből az eset több kritikus kérdést vet fel egyszerre. A pszichológiai biztonság nem papíron létező érték, hanem napi szinten megélt szervezeti valóság – vagy éppen annak hiánya. Ha a panaszkezelési folyamatok nem eredményeznek valódi beavatkozást, a HR nemcsak elveszíti a munkavállalók bizalmát, de jogi kockázatot is teremt a szervezet számára. A cégeknek most érdemes felülvizsgálniuk, hogy a diszkriminációellenes politikájuk valóban működik-e a gyakorlatban.
