Egy Los Angeles-i esküdtszék idén márciusban kimondta: a Meta és a Google felelős a felhasználóiknak okozott károkért, mert termékeik szándékosan addiktív mechanizmusokra épülnek. Ez a döntés nem csupán jogi mérföldkő – komoly kérdések elé állítja azokat a szervezeteket és szakembereket, akik a design thinking módszertanát alkalmazzák termékek, szolgáltatások és munkahelyi megoldások fejlesztésére.
A design thinking évtizedek óta az innováció egyik alapköve: az empátia, a kísérletezés és a felhasználóközpontú gondolkodás hármasára épít. A probléma ott kezdődik, ahol a „felhasználói igény" kielégítése és az üzleti érdek konfliktusba kerül az emberek hosszú távú jóllétével. A közösségi média platformok esete jól mutatja, hogy az engagement-optimalizálás és a valódi felhasználói érték között óriási szakadék tátonghat – és ezt a szakadékot a tervezők döntései hozzák létre.
HR-szempontból ez a vita nem elvont: a munkahelyi digitális eszközök, a belső platformok és a teljesítménymenedzsment rendszerek tervezésekor ugyanezek a dilemmák merülnek fel. Vajon a munkavállalói élményt valóban a munkavállalók érdekei mentén alakítják, vagy az elköteleződési mutatók mögé bújtatott kontroll dominál? A felelős tervezés ma már szervezeti elvárás, nem opcionális kiegészítő.
