Az álláspiac látszólag pörög, mégis egyre több álláskeresőt kerít hatalmába a kiégés – nem a munkától, hanem magától a keresési folyamattól. Az Indeed riportja szerint a jelöltek hosszadalmas, sokszor redundáns jelentkezési felületekkel, automatikus visszautasításokkal és teljes kommunikációs csönddel szembesülnek. Egy Z generációs jelölt elmesélte, hogy 90 helyre kellett jelentkeznie, mire egyetlen komoly ajánlatot kapott.
A probléma több rétegű. A jelentkezési folyamatok sok helyen 45-60 percet vesznek igénybe, miközben az ATS-rendszerek a jelöltek nagy részét már az első szűrésen kiszórják. A visszajelzés hiánya különösen fájó: a megkérdezettek többsége soha nem kap érdemi választ, még elutasítás esetén sem. Ez nemcsak frusztráló, de a munkáltatói márka szempontjából is komoly károkat okoz – a rossz tapasztalatot a jelöltek megosztják, és a jövőbeli vásárlói vagy munkavállalói döntéseiket is befolyásolja.
HR-szemszögből ez egyértelmű jelzés: a toborzási folyamat nem csak a vállalat érdekét kell, hogy szolgálja. A jelöltélmény ugyanolyan fontos befektetés, mint bármely más munkavállalói élmény-elem. Érdemes felülvizsgálni a jelentkezési folyamat hosszát, bevezetni automatikus, de személyes hangvételű visszajelzéseket, és átgondolni, hogy az ATS-szűrők valóban a legjobb jelölteket hozzák-e fel. A toborzás ma már kétirányú utca.
