Ha a vezető azt mondja egy magas teljesítőnek, hogy most nem ő megy képzésre, hanem egy gyengébb kollégája – hogyan reagál? Egy friss kutatás szerint valószínűleg rosszul. A magas teljesítők hajlamosak a képzési lehetőségeket nem csupán fejlődési eszközként, hanem elismerésként is értelmezni, és ha ezt érzékelik, hogy valaki más kapja meg helyettük, az komoly motivációs veszteséget okozhat.
A kutató rámutat: a menedzserek azért is küzdenek ezzel a döntéssel, mert a tréning maga szimbolikus jelentőséggel bír – ajtókat nyit meg, karrierpályákat befolyásol, és visszajelzést ad arról, hogy kit lát a szervezet fejlesztésre érdemesnek. Amikor egy alacsonyabb teljesítő kap képzési helyet, a magas teljesítő joggal kérdezheti: mit üzen ez számomra?
HR-szemszögből a tanulság kettős. Egyrészt a képzési döntéseket nem lehet kizárólag teljesítményadatok alapján meghozni – a kommunikáció és a kontextus legalább annyira fontos. Másrészt a szervezeteknek érdemes átgondolni, hogy a fejlesztési keretek ne nullaösszegű játékként működjenek, ahol valaki nyerése automatikusan mások veszteségét jelenti. A tehetségmenedzsment csak akkor fenntartható, ha mindenki számára van benne hely.
