Egy német labdarúgóklub és játékosa között munkajogi vita robbant ki egy közel 22 000 eurós bónusz körül. A futballista azt állította, hogy jogosult a csapatsikerekhez kötött prémiumra – annak ellenére, hogy a szóban forgó mérkőzéseken nem szerepelt a pályán. Az ügy végül a Landesarbeitsgericht Düsseldorf elé került.
A bíróság egyértelműen döntött: a bónusz kizárólag azokra a meccsekre vonatkozik, amelyeken a játékos aktívan részt vett. A szerződés szövege ugyanis a „Spieleinsatz" – vagyis a tényleges játékban való részvétel – feltételéhez kötötte a juttatást. A kispadon ülés vagy a hiányzás nem elegendő, még akkor sem, ha a csapat nyert. Az ítélet megerősítette, hogy a teljesítményalapú javadalmazásnál a szerződéses definíciók szó szerint értendők.
HR-szempontból az eset alapvető leckét nyújt: a bónuszkritériumokat mindig pontosan, félreérthetetlenül kell megfogalmazni. Ez igaz a sportban éppúgy, mint bármely más iparágban. Ha a prémium egy konkrét tevékenységhez vagy jelenléthez kötött, azt a szerződésben explicit módon rögzíteni kell – különben pereskedés lesz a vége. A javadalmazási szakembereknek érdemes rendszeresen felülvizsgálni a bónuszdefiníciókat, hogy elkerüljék az ilyen vitákat.
