A brit munkaerőpiac szerkezete látványosan átalakul: a vállalatok a növekvő bérköltségek és munkáltatói terhek hatására egyre inkább a teljes munkaidős foglalkoztatást preferálják, a részmunkaidős pozíciók rovására. Az új adatok szerint a part-time állások kínálata érzékelhetően szűkül – és ez a trend nem véletlenszerű, hanem tudatos munkáltatói stratégiaváltás eredménye.
A háttérben a 2025 áprilisától érvényes National Insurance-emelés és a minimálbér növekedése áll, amelyek együttesen jelentősen megdrágítják a foglalkoztatást. A cégek optimalizálnak: kevesebb, de teljes munkaidős alkalmazottal próbálják fenntartani a termelékenységet. Ennek következménye, hogy a részmunkaidős munkából élők – jellemzően nők, gondozási feladatokat ellátók, tanulók és idősebb munkavállalók – egyre nehezebben találnak megfelelő állást.
HR-szempontból ez a folyamat komoly méltányossági kérdéseket vet fel. A rugalmas munkavégzés lehetőségének szűkülése nem csupán egyéni problémát jelent, hanem strukturális befogadási kockázatot is hordoz. Azok a szervezetek, amelyek tudatosan fenntartják a rugalmas foglalkoztatási formákat, versenyelőnyre tesznek szert a tehetségvonzásban – különösen az alulreprezentált csoportok körében. A inkluzív munkaerő-tervezés most nem luxus, hanem stratégiai szükségszerűség.
