A hagyományos tehetségértékelések és teljesítményreviziók egy dolgot jól csinálnak: megmutatják, ki teljesít kiemelkedően a jelenlegi szerepkörében. De ez csak fél információ. Az előléptetési döntéseknél az igazi kérdés nem az, hogy valaki hogyan csinálja, amit már tud – hanem az, hogy hogyan boldogul olyan helyzetekben, amelyekkel még nem találkozott.
A stretch assignmentek – vagyis a jelenlegi kompetenciaszintet meghaladó, valós felelősséggel járó megbízatások – erre adnak választ. Ha egy munkavállalót egy keresztfunkcionális projekt vezetésével bízunk meg, egy új piac feltérképezésével vagy egy kritikus üzleti probléma megoldásával, az eredmény többet mond bármely értékelőlapos visszajelzésnél. Megmutatja, hogyan dönt nyomás alatt, hogyan mozgósít másokat, és hogyan kezeli a bizonytalanságot – ezek a magasabb szintű vezetői szerepek tényleges követelményei.
A HR-szakemberek és tehetségmenedzserek számára ez konkrét módszertani változást jelent. Az előléptetési folyamatba be kell építeni a tervezett kipróbálási lehetőségeket, és ezeket strukturált megfigyeléssel kell kísérni. Nem elég, ha valaki „jól néz ki" a papíron – látni kell, hogyan teljesít ismeretlen terepen. Ez igazságosabb, adatalapúbb döntéshozatalt tesz lehetővé, és csökkenti az előléptetési hibák számát.
