A szervezeti valóság és a vezetői percepció között meglepően nagy szakadék tátonghat – és ez ritkán véletlen. Vanessa Loughlin és Andrea Robottom arra hívják fel a figyelmet, hogy sok vezető tudatosan vagy tudattalanul kerüli azokat az információkat és helyzeteket, amelyek kényelmetlenek, de éppen ezért lennének a legfontosabbak. A valóság figyelmen kívül hagyása rövid távon megkönnyebbülést ad, hosszú távon azonban súlyos szervezeti károkat okoz.
A szerzők szerint három fő ok áll a jelenség mögött: az ego védelme, a konfliktuskerülés és a strukturális vákuum – vagyis az a helyzet, amikor nincs olyan biztonságos csatorna, amelyen keresztül a problémák felfelé áramolhatnának. Adatok is alátámasztják ezt: a munkavállalók jelentős része úgy érzi, hogy a felső vezetés nem ismeri a valódi működési nehézségeket, és a visszajelzési kultúra sok helyen csak formálisan létezik. A pszichológiai biztonság hiánya pedig elhallgattatja azokat, akik látják a problémát.
HR-szemszögből ez a téma közvetlen beavatkozási lehetőséget kínál. A HR feladata nem csupán az, hogy diagnosztizálja a problémát, hanem hogy aktívan felépítse azokat a struktúrákat – visszajelzési rendszereket, vezetői coachingot, pszichológiailag biztonságos fórumokat –, amelyek lehetővé teszik a valósággal való szembenézést. Azok a szervezetek, amelyek ezt megteszik, valódi versenyelőnyre tesznek szert: gyorsabban észlelik a problémákat, és hatékonyabban reagálnak rájuk.