A Volkswagen konszern vezetése radikális spórolási programot hirdetett meg: a tervek szerint a munkavállalók bérét 2030-ig befagyasztják, a kollektív szerződés szerinti emelések sem valósulnának meg, és további 50 ezer munkahely szűnne meg a csoporton belül. A bejelentés óriási felháborodást váltott ki a dolgozók körében, és az IG Metall szakszervezet azonnal konfrontációs üzemmódba kapcsolt.
A VW nehézségei nem egyik napról a másikra alakultak ki: az elektromos átállás lassabb a vártnál, az ázsiai – főleg kínai – konkurencia egyre erősebb, a német gyártási költségek pedig európai összehasonlításban kiugróan magasak. A menedzsment szerint a 2030-as terv nélkül a cég versenyképessége végérvényesen elvész. Az IG Metall ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a dolgozók nem fizethetnek meg egy olyan stratégiai hibákra visszavezethető válságot, amelyet ők nem okoztak.
HR-szemszögből a VW-eset tankönyvi példája annak, mi történik, ha egy szervezet évekig halogatja a szükséges átalakulást, majd kényszerpályán, drámai lépésekkel próbál korrigálni. A tömeges leépítés és a bérbefagyasztás kombinációja komoly pszichológiai biztonságbeli károkat okoz – a maradó munkavállalók elkötelezettsége és teljesítménye is veszélybe kerül. A transzformáció csak akkor lehet sikeres, ha a munkavállalókat nem csak elszenvedőként, hanem partnerként kezelik a folyamatban.
