A szingapúri Legfelsőbb Bíróság egyértelmű döntést hozott: a munkáltatók nem söpörhetik egy fix összegű pótlékba a valóban ledolgozott túlóra díját. Az ítélet egy olyan ügyet zárt le, amelyben a munkáltató havi 300 dolláros átalánnyal próbálta lefedni a munkavállaló többletóráit – a bíróság ezt jogellenesnek minősítette, és a kifizetendő összeget 5711 dollárra emelte.
A döntés lényege: ha egy fix juttatás nem tükrözi arányosan a ténylegesen elvégzett túlmunkát, az nem számít érvényes kompenzációnak. A bíróság hangsúlyozta, hogy az ilyen konstrukciók a munkavállalókat megfosztják a jogszabályban garantált védelemtől, és a munkáltatóknak a valós munkaidő-nyilvántartás alapján kell számolniuk a kifizetéseket.
HR és bérszámfejtési szempontból ez az ítélet komoly figyelmeztetés az egész régió számára. A szingapúri precedens kihat arra, hogyan szabad – és hogyan nem szabad – kompenzációs struktúrákat felépíteni, különösen a kékgalléros és órabéres munkavállalók körében. A HR-csapatoknak most érdemes átvizsgálni a meglévő juttatási konstrukciókat, és gondoskodni arról, hogy a túlóra-elszámolás átlátható, jogszerű és valóban arányos legyen.
