Anne Morriss, a témában írt könyv szerzője a HBR podcastjában egy provokatív tézist fogalmaz meg: a szervezetek azért nem oldják meg a legnehezebb problémáikat, mert túl lassan mozognak. A közkeletű bölcsességgel ellentétben a „lassú és biztos" megközelítés nem körültekintés – hanem sokszor a döntésképtelenség elfogadható köntösbe bújtatása.
Morriss szerint a sebesség és a bizalom nem egymás ellentétei, hanem egymást erősítő tényezők. Amikor egy vezető gyorsan cselekszik, de közben átlátható marad, bevonja az érintetteket és vállalja a felelősséget a döntésekért, azzal valójában bizalmat épít – nem rombol. A lassú döntéshozatal ezzel szemben bizonytalanságot szül, ami erodálja a csapat motivációját és a szervezeti kultúrát.
HR-nézőpontból Morriss üzenete különösen releváns a változásmenedzsment és a szervezeti átalakítások területén. A HR-szakemberek gyakran találkoznak azzal a paradoxonnal, hogy a „hagyjuk érni a döntést" hozzáállás tovább mélyíti a problémát. A pszichológiai biztonság megteremtése nem a döntések elhalasztásán múlik, hanem azon, hogy az emberek bízzanak a folyamatban és a vezető szándékaiban – még akkor is, ha a változás gyors és kényelmetlen.
