Egy vancouveri étterem pincérének ügye most precedensértékű döntéssel zárult: a bíróság 90 000 dollár kártérítést ítélt meg a munkavállalónak konstruktív elbocsátás jogcímén. A konstruktív elbocsátás lényege, hogy a munkaadó ugyan formálisan nem rúgja ki a dolgozót, de olyan munkakörülményeket teremt, amelyek között az ésszerűen nem tud maradni – ezért a felmondás valójában a munkáltató számlájára írható.
Az ügy pikantériáját az adja, hogy amikor a HR megkereste az általános igazgatót azzal kapcsolatban, hogy visszavennék-e a munkavállalót, a válasz mindössze ennyi volt: „Nem veszem vissza." Ez az egyetlen mondat döntő bizonyítékká vált a perben. A bíróság megállapította, hogy a munkáltató magatartása – beleértve a vezető nyilatkozatát – egyértelműen a munkaviszony fenntartása ellen hatott, ami megalapozta a konstruktív elbocsátás tényállását.
HR-szempontból az eset több tanulságot is hordoz. Először: a vezetők nyilatkozatai – még informálisnak tűnő helyzetekben is – jogi következményekkel járhatnak. Másodszor: a HR-nek dokumentálnia kell minden kommunikációt, különösen, ha visszavételről, felmondásról vagy munkakörülmények változásáról van szó. Harmadszor: a konstruktív elbocsátás kockázata sok vezető számára láthatatlan marad, holott a bírósági gyakorlatban egyre gyakrabban megjelenik – és egyre drágábban.
