Az Esker, a francia alapítású pénzügyi automatizálási platform egy szokatlan, mégis logikus döntést hozott: az MI-tokenhasználat költségét beemelte az egyes munkavállalókhoz köthető kiadások közé. Ez azt jelenti, hogy egy alkalmazott tényleges „ára" a vállalat könyveiben már nem csupán bér, bónusz és járulékok összege, hanem tartalmazza az általa igénybe vett AI-eszközök fogyasztását is.
A cég CFO-ja szerint ez a megközelítés transzparensebb tervezést tesz lehetővé. Az AI-adopció gyorsuló ütemével a vállalatok egyre nagyobb összegeket költenek generatív és asszisztens típusú eszközökre – de ezeket eddig jellemzően IT- vagy szoftverköltségként kezelték, nem személyügyi tételként. Az Esker modellje szerint viszont az egyes felhasználók eltérő mértékben veszik igénybe ezeket az erőforrásokat, így a hozzárendelés munkavállalói szinten pontosabb képet ad a tényleges produktivitásköltségről.
HR-szempontból ez az elmozdulás figyelemre méltó. Ha az AI-használat bekerül a fejenkénti munkaerőköltség-számításba, akkor a HR és a pénzügy határvonala tovább mosódik el. A kompenzációs tervezés és a technológiai befektetések összekapcsolódnak – és a HR-eseknek érdemes már most felkészülni arra, hogy az AI-adoptáció mértékét a jövőben a munkaerőhatékonyság egyik kulcsmutatójaként fogják számon kérni.
