Leépítés közben az értékesítési vezető egyértelmű kérést fogalmaz meg: a gyengén teljesítő kollégákat kell elsőként elengedni. Ez logikusnak hangzik üzleti szempontból, de a német munkajogban a teljesítmény alapú elbocsátás komoly jogi akadályokba ütközhet – különösen, ha a dokumentáció hiányos.
A szociális kiválasztás (Sozialauswahl) szabályai szerint a munkáltatónak négy szempontot kell mérlegelnie: a munkaviszony hosszát, az életkort, a tartásdíj-kötelezettségeket és a súlyos fogyatékosságot. A teljesítmény önmagában nem elegendő indok a sorrend meghatározásához. A minderleistung – azaz a tartós alulteljesítés – csak akkor hivatkozható jogszerűen, ha azt rendszeres, dokumentált visszajelzések és konkrét mérőszámok támasztják alá. Egyszeri gyenge negyedév vagy szubjektív vezető értékelés nem ad elegendő alapot.
HR-szemszögből ez egyértelmű üzenet: a leépítési döntéseket nem lehet utólag „összerakni" a papírokat. A teljesítménymenedzsment rendszernek folyamatosan működnie kell – nem csak akkor, amikor már felmondót írnak. Ha a szervezet most kezd dokumentálni, valószínűleg késő. A HR feladata az, hogy megelőzze ezt a helyzetet, és jogi biztonságot teremtsen a nehéz döntések előtt.
