A Barclays bank bejelentette, hogy emeli a kötelező irodai jelenlét minimumát, és ezzel azonnal frontálisan ütközött saját munkavállalóival. Több ezer dolgozó csatlakozott azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek pénzügyi kompenzációt és ingázási mentességet követelnek a megváltozott elvárásokért cserébe. A belső ellenállás mértéke ritka nyíltsággal tör felszínre egy pénzügyi szektorban működő nagyvállalatnál.
A dolgozók elsősorban az utazási költségek megtérítését és a hosszú ingázással járó munkavállalók számára biztosítandó kivételeket szorgalmazzák. A Barclays nem az egyetlen bank, amely szigorítja jelenléti politikáját, de a visszacsatolás hevessége kiemelkedő. A munkavállalók egy része arra hivatkozik, hogy a pandémia alatt kialakított rugalmas munkavégzési rendszer életükbe épített, és annak egyoldalú visszavonása arányos kompenzációt igényel.
HR-szempontból ez az eset tankönyvi példa arra, mi történik, ha a szervezet nem vonja be munkavállalóit a jelenléti politika újragondolásába. A visszatérési mandátumok csak akkor működnek konfliktus nélkül, ha a döntés mögött transzparens kommunikáció és valós rugalmasság áll. A Barclays-ügy arra figyelmezteti a HR-szakembereket: az egyoldalú irányváltás bizalomvesztéssel és tehetségmegtartási kockázattal jár.
