"Túl kevesen vagyunk" – ezt a mondatot HR-esek rendszeresen hallják csapatvezetőktől, különösen a nagy leterheltség időszakaiban. Az azonnali reakció sokszor az újabb felvétel, de szakértők egyre hangosabban figyelmeztetnek: ez a megközelítés nemcsak drága, hanem kontraproduktív is lehet, ha a valódi okokat nem tárják fel előbb.
A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a „létszámhiány" mögött gyakran más tényezők húzódnak meg: elavult folyamatok, rossz prioritizálás, kommunikációs zavarok vagy éppen egy kiégett kulcsember, aki az egész csapat terheit cipeli. Egy új kolléga belépése ezeket nem oldja meg – sőt, a betanítás extra terhet ró a már amúgy is leterhelt csapatra. A HR feladata ilyenkor az adatelemzés: valós kapacitásadatok, munkaidő-nyilvántartás és munkaterhelés-vizsgálat alapján kell dönteni.
HR-szempontból a létszámhiány-panasz mindig egy diagnosztikai folyamat kiindulópontja kell, hogy legyen. Érdemes megkérdezni: mi az, amit most csinálnak, de nem kellene? Mi az, amit automatizálni lehetne? Van-e rejtett bottleneck a csapatban? A rugalmas munkavégzés és az erőforrás-allokáció újragondolása sokszor hatékonyabb – és gyorsabb – megoldást kínál, mint egy újabb fejvadászati folyamat elindítása.
