Egy friss nemzetközi munkavállalói elkötelezettség-kutatás paradox eredményt hozott: a dolgozók egyre jobban kötődnek a vállalatukhoz, miközben egyre kevésbé akarnak ott maradni hosszú távon. A munka súlya az emberek életében csökken – más prioritások, például a személyes jólét és a szabadidő kerülnek előtérbe –, de a munkahelyi kapcsolat minősége javul.
A tanulmány szerint a vállalat iránti érzelmi elköteleződés erősödik, ám ez ma már nem egyenlő a hosszú távú maradási szándékkal. A munkavállalók lojalitása feltételekhez kötött: ha a cég megfelel az elvárásoknak – rugalmas munkavégzés, pszichológiai biztonság, értékalapú kultúra –, maradnak. Ha nem, mennek, és nem éreznek ezért lelkiismeret-furdalást. Ez egy új típusú, tranzakcionálisabb viszonyra utal a munkavállaló és a szervezet között.
HR-szemszögből ez a kutatás komoly üzenetet hordoz: az elkötelezettség mérése önmagában már nem elegendő mutató. A megtartás ma aktív, tudatos befektetést igényel. A szervezeteknek nem elég szerethetőnek lenniük – folyamatosan biztosítaniuk kell azokat a feltételeket, amelyek miatt a tehetséges munkavállalók valóban maradni akarnak, ne csak maradni tudjanak.
