A Z generációról szóló narratíva tele van félreértésekkel. Az „igényes és lusta" sztereotípia egy egyszerű magyarázat egy összetett jelenségre: a fiatal munkavállalók valójában egy olyan munkaerőpiacra lépnek be, amelyet az AI gyorsabban formál át, mint bármely korábbi technológiai hullám. Több ázsiai és nyugati kormány is felismerte, hogy a pályakezdők strukturálisan hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha a belépő szintű pozíciókat az automatizálás felszámolja.
Az adatok aggasztóak: a belépő szintű, rutinfeladatokból álló állások – amelyeken keresztül a fiatalok hagyományosan tapasztalatot szereznek – a legsebezhetőbbek az AI-alapú automatizációval szemben. Szingapúr, Ausztrália és több európai ország is elindított olyan programokat, amelyek ösztönzik a vállalatokat arra, hogy pályakezdőknek is adjanak helyet, még akkor is, ha egyes feladatokat már algoritmusok végeznek. A cél nem a technológia lassítása, hanem a generációváltás zökkenőmentes kezelése.
A HR-csapatok számára ez közvetlen üzenetet hord: a tehetségmenedzsment-stratégiákban külön figyelmet kell szentelni a juniorok fejlesztési útjainak. Ha a belépő pozíciók eltűnnek, a szervezetek elveszítik a saját utánpótlásuk nevelésének lehetőségét. A rugalmas munkavégzés és a mentorálás kombinációja most kritikus eszköz – nem jóléti program, hanem üzleti szükségszerűség.
