Sok munkáltató szilárdan meg van győződve arról, hogy ha valaki havi fizetést kap, akkor nem jár neki túlóradíj. Ez az úgynevezett „fizetési feltételezés" az egyik legtöbbször ismételt tévedés az amerikai munkajogban. A Fair Labor Standards Act (FLSA) azonban egészen más logika szerint működik: a fizetés formája önmagában nem elegendő a mentesség megállapításához.
Az FLSA szerinti mentesség alkalmazásához három feltételnek kell egyszerre teljesülnie: a munkavállaló meghatározott összegű heti fizetést kapjon, elérje a szabályozásban rögzített bérküszöböt, és a munkakör tartalma megfeleljen az ún. „duties test" — vagyis a feladatalapú — kritériumoknak. Ha bármelyik feltétel hiányzik, a munkáltató köteles túlóradíjat fizetni, függetlenül attól, hogy az illető havi bért vagy órabért kap.
HR-szempontból ez a terület komoly kockázatot jelent: a tévesen besorolt munkavállalók után visszamenőleg is követelhetnek túlóradíjat, bírságok és perek kíséretében. A HR-csapatoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk a munkakör-besorolásokat, különösen akkor, ha egy pozíció tartalma változott, vagy ha az alapbér a törvényi küszöb közelébe csúszott. A megelőzés most sokkal olcsóbb, mint a jogi következmények kezelése később.
