A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) történelmi lépésre szánta el magát: elfogadta azt az egyezményt, amely először szabályozza globális szinten a gig-gazdaságban dolgozók jogait és munkafeltételeit. Az egyezmény évtizedes szabályozási vákuumot tölt be egy olyan szektorban, ahol a munkavállalók száma globálisan már több száz millióra tehető.
Az ILO-egyezmény két szempontból is mérföldkő. Egyrészt először ad egységes definíciót a platformalapú gig-munkára, ami eddig jogrendszerenként eltérően értelmezték. Másrészt minimumvédelmi standardokat rögzít: ezek kiterjednek a tisztességes díjazásra, a munkabiztonságra és az alapvető szociális juttatásokhoz való hozzáférésre. Az egyezményt aláíró országok kötelesek lesznek ezeket a standardokat nemzeti jogba ültetni.
HR-szemszögből az egyezmény hatása messze túlmutat a gig-platformokon. Minden olyan szervezet, amely rugalmas, projekt- vagy platformalapú munkavégzést alkalmaz, újra kell gondolja a foglalkoztatási modelljeit és a compliance-kereteit. A változás nem csupán jogi kockázat – egyben lehetőség is arra, hogy a vállalatok valóban fenntartható és etikus rugalmas munkavégzési kultúrát építsenek, amely hosszú távon erősíti a munkavállalói bizalmat és a szervezeti reputációt.
