A nagyvállalati mobilitási programok – vagyis a munkavállalók más városba vagy országba való átköltöztetése – hagyományosan logisztikai és pénzügyi kérdésként kezelték a relokációt. Ma azonban egyre több szervezet ismeri fel, hogy a valódi sikermutató nem az, hogy a bútor időben megérkezett-e, hanem az, hogy a munkavállaló hogyan érzi magát az átmenet során és után.
A munkavállalói élmény mérése a mobilitás kontextusában különösen összetett feladat. Az elégedettségi felmérések általában nem ragadják meg az átköltözés érzelmi és szociális hatásait: a partner karrierjének megszakadását, a gyerekek iskolaváltását, a közösségi kapcsolatok elvesztését. Ráadásul a relokáció utáni lemorzsolódás sokszor csak hónapokkal később válik láthatóvá, amikor a beilleszkedési támogatás már megszűnt.
A HR-vezetőknek érdemes a mobilitási programokat a munkavállalói élmény teljes ívén vizsgálni – a döntéstől egészen a hosszú távú beilleszkedésig. A rendszeres check-in találkozók, a mentorprogramok és a helyi integrációs támogatás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az átköltöztetett munkavállaló ne csak fizikailag legyen jelen, hanem valóban elkötelezett is maradjon az új környezetben.
