Sir Charlie Mayfield, a brit kormány munkafoglalkoztatási megbízottja újabb vitát robbantott ki azzal a javaslatával, hogy a betegen otthon maradó munkavállalóknak kötelezően fel kellene hívniuk közvetlen felettesüket. Szerinte a korai párbeszéd és a strukturált visszailleszkedési terv megakadályozhatja, hogy a tartós egészségügyi problémákkal küzdők végleg kiszakadjanak a munka világából.
A felvetés nem légből kapott: az Egyesült Királyságban jelenleg több mint 2,8 millió ember él gazdasági inaktivitásban egészségügyi okok miatt, ami komoly terhet ró a szociális ellátórendszerre. Mayfield azzal érvel, hogy a jelenlegi gyakorlat – amikor a munkavállalók e-mailben vagy alkalmazáson keresztül jelzik hiányzásukat – elidegeníti őket a szervezettől, és megnehezíti a visszatérést. Kritikusai azonban egyértelműen „félelemkultúrának" nevezik a kötelező telefonhívás ötletét, és attól tartanak, hogy a beteg dolgozók inkább betegen mennek munkába, semhogy szembe kelljen nézniük a főnökükkel.
HR-szemszögből a kérdés valójában a pszichológiai biztonságról szól. Egy olyan kultúrában, ahol a vezető-beosztott kapcsolat bizalmon alapul, a korai bejelentkezés természetes és hasznos. Ahol azonban ez a bizalom hiányzik, ugyanez a mechanizmus presenteeismust és stresszt szül. A HR-szakemberek feladata nem a kötelező hívás bevezetése, hanem egy olyan szervezeti légkör megteremtése, amelyben a munkavállalók önként és félelem nélkül kommunikálnak egészségi állapotukról.
