A bérezési és juttatási rendszerek tervezésekor sok vállalat összekeveri az ösztönzőket a benefitekkel – pedig a kettő alapvetően más célokat szolgál. Az ösztönzők teljesítményhez kötött, változó elemek, amelyek konkrét viselkedést motiválnak. A juttatások ezzel szemben a munkaviszony alapfeltételeihez tartoznak, és inkább a lojalitást, a biztonságérzetet és a vonzerőt erősítik.
A kompenzációs tanácsadók szerint a két kategória közötti határ az elmúlt években szándékosan vagy véletlenül feloldódott. Egyes vállalatok ösztönzőként kommunikálnak olyan elemeket, amelyek valójában alap-benefitek, és fordítva. Ez nemcsak a munkavállalói percepciót torzítja, hanem a teljesítménymenedzsment hatékonyságát is csökkenti. A piac változásával – különösen a rugalmas munkavégzés és a nem anyagi juttatások térnyerésével – az újraértékelés elkerülhetetlen.
HR-szempontból az a legfontosabb tanulság, hogy a juttatási csomag felépítésénél nem elég a piaci benchmarkot nézni. Azt is meg kell érteni, hogy az egyes elemek milyen üzenetet közvetítenek a munkavállalók felé, és valóban azt a magatartást váltják-e ki, amelyet a szervezet el akar érni. A tudatos elkülönítés nemcsak a kommunikációt teszi hitelesebbé, hanem a teljes munkavállalói élményt is erősíti.
