Albertában egy munkajogi döntőbizottság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy köteles-e a munkáltató végkielégítést fizetni, ha a munkavállaló a munkáltatói felmondási idő letelte előtt önként elhagyja a munkahelyét. Az ügy középpontjában az állt, hogy az ilyen korai távozás álláselhagyásnak (job abandonment) tekinthető-e, ami mentesítené a munkáltatót a felmondási juttatás kifizetése alól.
A kanadai munkajogban a munkáltatói felmondás során a dolgozónak általában jogában áll a felmondási idő alatt tovább dolgozni, és ennek megfelelő bért kapni. Ha azonban a munkavállaló saját döntéséből korábban távozik, felmerül a kérdés: elveszíti-e ezzel a végkielégítéshez való jogát? A testület az eset körülményeit alaposan mérlegelte, különös figyelmet fordítva a munkavállaló szándékára és a munkáltató kommunikációjára a folyamat során.
HR-szemszögből ez az eset egyértelmű tanulságot hordoz: a felmondási folyamatot mindig pontosan, írásban kell dokumentálni, és a munkáltatóknak proaktívan kommunikálniuk kell az érintett munkavállalóval. Egy félreértés vagy hiányos dokumentáció könnyen jogi vitává fajulhat, amely mind anyagilag, mind reputációs szempontból megterhelő. A HR-csapatoknak érdemes belső protokollt kialakítani arra, hogyan kezelik a felmondási időszak alatti váratlan munkavállalói döntéseket.
