A „szendvicsgeneráció" – azaz azok a munkavállalók, akik egyszerre tartanak el gyermekeket és gondozzák idős szüleiket – egyre nagyobb nyomás alatt dolgozik, és egy friss jelentés szerint sokan közülük aktívan fontolgatják a munkaerőpiacról való részleges vagy teljes kivonulást. Ez a csoport nem marginális: a 35–55 éves korosztályban egyre több munkavállaló kerül ilyen helyzetbe, miközben a szervezetek többsége még mindig nem rendelkezik erre szabott támogatási rendszerekkel.
A kutatás adatai szerint a szendvicsgondozók jelentős hányada túlórázik, kevesebbet alszik, és magasabb szintű kiégési tüneteket mutat, mint a nem gondozói szerepben dolgozó kollégáik. Sokan rugalmas munkavégzési lehetőségeket keresnek, de ha nem találnak – vagy ha a szervezeti kultúra nem teszi lehetővé a valódi rugalmasságot –, a kilépés válik az egyetlen megoldássá. A kiesés különösen fájdalmas, mert jellemzően tapasztalt, értékes, középvezetői vagy szakértői szinten lévő munkavállalókat érint.
A HR számára ez a tendencia egyértelműen megtartási kihívást jelent. A gondozói szerepek láthatóvá tétele, a rugalmas munkavégzés valódi – nem csak deklaratív – támogatása, valamint a gondozói szabadság intézményesítése mind olyan eszközök, amelyekkel a szervezetek csökkenthetik a lemorzsolódás kockázatát. A munkavállalói élmény tervezésekor ideje a szendvicsgondozókat is önálló célcsoportként kezelni.
