Kanada-szerte egyre égetőbb probléma, hogy a törvényi minimálbér nem fedezi a munkavállalók tényleges megélhetési költségeit. Egy friss elemzés szerint egyes tartományokban ez a különbség eléri az óránkénti 14 kanadai dollárt is — ami éves szinten több ezer dolláros lemaradást jelent azoknak, akik minimálbéren dolgoznak.
A megélhetési bér (living wage) nem jogi kategória, hanem az a bérkülönbség, amelyre egy munkavállalónak szüksége van ahhoz, hogy alapvető kiadásait — lakhatás, élelmiszer, közlekedés, gyermekgondozás — fedezni tudja. A jelentés adatai szerint a különbség tartományonként és városonként jelentősen eltér: a legmagasabb rést a nagyvárosokban, például Vancouverben és Torontóban mérik, ahol a lakhatási költségek különösen magasak. A minimálbér emelése ugyan folyamatos, de a megélhetési költségek növekedési ütemével nem tart lépést.
HR-szemszögből ez a gap közvetlen hatást gyakorol a toborzásra és a megtartásra. Azok a munkáltatók, akik csak a törvényi minimumot fizetik, egyre nehezebben találnak és tartanak meg munkaerőt — különösen a versenyképes munkaerőpiacon. A tudatos szervezetek már most elmozdulnak a living wage-alapú bérezés felé, amit nemcsak etikai érvek, hanem az alacsonyabb fluktuáció és magasabb elkötelezettség is alátámaszt. A HR-vezetőknek érdemes saját szektorukban és régiójukban elvégezni a bérfelülvizsgálatot, mielőtt a toborzási nehézségek felerősödnek.