Az Egyesült Államokban a nemek közötti bérszakadék nem zárul be – sőt, összességében növekszik. Legújabb adatok szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak évente átlagosan több mint 12 000 dolláros bérelőnnyel rendelkeznek a hasonló státuszú nőkkel szemben. Ez az egyéni szintű különbség pedig a nők fokozódó munkaerőpiaci részvételével együtt makroszinten egyre nagyobb aggregált szakadékot eredményez.
Egy karriertanácsadó szakértő rámutatott: minél több nő jelent meg a teljes munkaidős szektorban, annál inkább összeadódott az egyéni különbség egy sokkal nagyobb becsült összesített réssé. Vagyis a rendszerszintű egyenlőtlenség nem halványul a növekvő női foglalkoztatással – hanem új dimenzióban láthatóvá válik. Az iparági szegregáció, az üvegplafon és a tárgyalási pozíció eltérései mind hozzájárulnak a tartós szakadékhoz.
A HR-szakemberek és vállalatvezetők számára ez az adat egyértelmű cselekvési kényszert jelent. A bértranszparencia, a rendszeres belső bérfelülvizsgálat és a tudatos előléptetési folyamatok azok az eszközök, amelyek valódi változást hozhatnak. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve csak akkor lesz több szlogennél, ha a szervezetek strukturálisan is beépítik az egyenlőség követelményét a kompenzációs politikájukba.
