Ázsiában – és egyre inkább globálisan – egy új karriervaluta jelent meg: az irodai láthatóság. Friss adatok szerint azok a munkavállalók, akik rendszeresen megjelennek a munkahelyükön, magasabb bónuszban részesülnek és gyorsabban kapnak előléptetést, mint azok, akik otthonról vagy hibrid modellben dolgoznak. Ez az összefüggés már nem anekdotikus – a számok egyértelműen alátámasztják.
A jelenség hátterében részben tudatos vezetői döntések állnak, részben pedig a tudattalan elfogultság, amely a „szemből látott" munkavállalókat automatikusan elkötelezettnek és produktívnak ítéli. A közelségben rejlő előnyök – a spontán egyeztetések, a láthatóság a döntéshozók előtt, a folyosói kapcsolatok – nehezen mérhetők, de annál erőteljesebben befolyásolják az előmeneteli döntéseket. A távolról dolgozók ezekből strukturálisan ki vannak zárva.
HR-szemszögből ez az egyik legégetőbb egyenlőségi kérdés, amellyel ma egy rugalmas munkavégzést támogató szervezetnek szembe kell néznie. Ha a karrierépítés informálisan az irodai jelenléthez kötődik, akkor a rugalmas munkavégzés ígérete csupán látszat marad. A HR-vezetőknek átlátható előmeneteli és kompenzációs keretrendszereket kell kialakítaniuk, amelyek a teljesítményen – nem a láthatóságon – alapulnak.
